×

Χρησιμοποιούμε cookies για να βελτιώσουμε τη λειτουργία του LingQ. Επισκέπτοντας τον ιστότοπο, συμφωνείς στην πολιτική για τα cookies.


image

Mirr-Murr kalandjai, Beteglátogatás, végleg itt maradnak

Beteglátogatás, végleg itt maradnak

A kiscsacsiék a láda peremén könyököltek, s elmerengve nézegették az eperfát, a nyúlketrecet s az udvar végén a foghíjas léckerítést.

– Jó itt! – sóhajtott fel halkan Mirr-Murr.

A többiek rábólintottak. Nem szóltak, de belül mindegyik ugyanazt érezte, hogy jó itt.

Paprikajancsi, Bóbice, Csinnadratta ugyanarra gondoltak: a lomos szobára. Bizony régóta ott porosodtak, elhagyatva, egyedül.

A kiscsacsi képzeletében megjelent a virágtartó. „Ott se volt rossz gondolta –, és nem szabad hálátlannak lenni!” De azért, ha őszintén be kellene vallani, nagyon egyedül érezte magát ott.

A merengést Morzsa zavarta meg. Feléjük sétált, nézegette barátságosan a könyöklő társaságot, aztán így szólt:

– Megkedveltünk benneteket. Itt általában szeretik egymást.

A kiscsacsiék mosolyogva néztek rá. Morzsa láthatóan akart még valamit mondani. Krákogott, köszörülte a torkát, végül mégiscsak kibökte:

– Ti még nem ismertek mindenkit. Van itt valaki, akit különösen szeretünk!

– És hol van? – kérdezte udvariasan a kiscsacsi.

– Beteg – mondta Morzsa –, ágyban fekszik már egy hete.

A kiscsacsiék elszomorodtak. A betegség, az valami nagyon rossz lehet!

– Egyedül – folytatta Morzsa –, teljesen egyedül fekszik.

Mirr-Murrnak felragyogott az arca.

– Látogassuk meg! – mondta.

A többiek örömmel fogadták az ötletet, legjobban azonban mégiscsak Morzsa örült. A szeme megcsillant az örömtől, bár nem lehetett jól látni, mert a szőr eltakarta.

– Majd játszunk neki, meg mesélünk – mondta Paprikajancsi. – Bízd csak ránk, mi majd felvidítjuk!

– És hol fekszik a beteg?

– A szobában – mondta Morzsa. – Jánoskának hívják. Kisfiú, ötéves. Elviszlek benneteket – folytatta. – Üljetek a hátamra.

Felültek mindnyájan Morzsa hátára, és ő elvitte őket a tornácig.

– Itt menjetek fel – mondta –, jobbra az első ajtó.

A tornácon jó hűvös volt, szőlő futott fel a kifeszített madzagon, s széles levelével árnyékot adott. A levelek közt csíkokban szüremlett be a napsugár: mint egy csomó fényes üvegpálca, olyan volt.

A kis csapat nekiindult, megkeresték az ajtót, és Mirr-Murr óvatosan benyomta.

Mögötte benyomakodtak a többiek is. A szobában félhomály volt, először alig láttak, s mire hozzászokott a szemük, érezték, hogy figyeli őket valaki.

Jánoska nézte őket csillogó szemmel, fél könyökére támaszkodva.

Paprikajancsi szólalt meg először:

– Morzsa küldött. Azt mondta, hogy beteg vagy.

Jánoska bólintott, s intett, hogy jöjjenek közelebb. Odamentek egész közel az ágyhoz. Jánoska felvette őket, s a kék paplanra ültette a kis társaságot.

Hamar összebarátkoztak, a kiscsacsiék egymás szavába vágva mesélték el utazásuk történetét s kalandjaikat az udvaron. Mikor Mirr-Murr azt mesélte, hogyan járt a kiscsibékkel, Jánoska jóízűen felkacagott.

A nevetésre a mamája dugta be a fejét az ajtón.

– Mit nevetsz, lelkem-aranyom?

– Hallgasd csak, mama! – mondta Jánoska nevetve.

– Mit? – jött közelebb a mamája, s mikor meglátta a kiscsacsiékat, megkérdezte: – Hát ők hogy kerültek ide?

– Pestről jöttek – mondta Jánoska. – Az almásládában. – S bemutatta őket sorban, név szerint.

Jánoska mamája ámult-bámult, de leginkább kisfia nevetésének örült, hiszen ez már a gyógyulás biztos jele.

– Ugye, itt maradhatnak? – kérdezte Jánoska mindnyájuk ki nem mondott, de annál nagyobb vágyát. – Mert hogy Pesten úgyse törődött velük senki – folytatta.

– Igen, kisfiam. Ha ők is akarnak.

Megsimogatta Jánoska fejét, rámosolygott a kiscsacsiékra, és kiment.

Hogy akarnak-e maradni? Mikor Jánoska mamája kiment a szobából, mindnyájan elkezdték hevesen bizonygatni, hogy mennyire akarnak!

Így hát a kiscsacsiék ott maradtak Jánoskánál, aki nagyon megszerette őket, és főleg sokat-sokat játszott velük.

Beteglátogatás, végleg itt maradnak Beteglátogatás, végleg maradnak.|örökre|| زيارة المريض ، يبقون هنا بشكل دائم Patientenbesuch, sie werden für immer hier bleiben Patient visit, they will stay here forever this is a note Відвідування пацієнтів, вони залишаться тут назавжди 病人來訪,他們永久留在這裡

A kiscsacsiék a láda peremén könyököltek, s elmerengve nézegették az eperfát, a nyúlketrecet s az udvar végén a foghíjas léckerítést. |||||támaszkodtak||elmélázva|figyelték||eperfát||nyúl ketrecet||||||hiányos|léckerítést كان الصغار على مرفقيهم على حافة الصندوق ونظروا بتمعن إلى شجرة التوت وقفص الأرانب والسياج المضلع بلا أسنان في نهاية الفناء. The little ones elbowed themselves on the edge of the chest, looking contemplatively at the mulberry tree, the rabbit cage, and the notched railing at the end of the yard. Малюки вперлися ліктями в край скрині, задумливо дивлячись на шовковицю, клітку для кроликів і виїмчасті перила в кінці двору.

– Jó itt! - إنه جيد هنا! - It's good here! — Тут добре! – sóhajtott fel halkan Mirr-Murr. sóhajtott fel halkan|||| تنهد المرر بهدوء. Mirr-Murr sighed softly. Мірр-Мурр тихо зітхнув.

A többiek rábólintottak. ||egyetértettek The others nodded. Інші кивнули. Nem szóltak, de belül mindegyik ugyanazt érezte, hogy jó itt. They didn't speak, but inside, everyone felt the same way about being good here. Вони не говорили, але всередині всі однаково відчували, що тут добре.

Paprikajancsi, Bóbice, Csinnadratta ugyanarra gondoltak: a lomos szobára. ||||thought about|||cluttered room Paprikajancsi, Bóbice, Csinnadratta thought the same thing: the sluggish room. Paprikajancsi, Bóbice, Csinnadratta думали те саме: млява кімната. Bizony régóta ott porosodtak, elhagyatva, egyedül. |||gyűlt a por|elhagyatottan| Surely they had been dusting there for a long time, deserted, alone. Певно, вони там давно пилилися, безлюдні, самотні.

A kiscsacsi képzeletében megjelent a virágtartó. ||képzeletében|megjelenik||virágcserép The flowerpot appeared in the little ass's imagination. В уяві ослика з’явився вазон. „Ott se volt rossz gondolta –, és nem szabad hálátlannak lenni!” De azért, ha őszintén be kellene vallani, nagyon egyedül érezte magát ott. ||||thought to himself||||hálátlannak lenni|||||őszintén be kellene vallani|||bevallani||||| "It wasn't a bad idea there either - and you shouldn't be ungrateful!" But if he had to confess honestly, he felt very alone there.

A merengést Morzsa zavarta meg. |elmélkedést||| The contemplation was disturbed by Crumbs. Feléjük sétált, nézegette barátságosan a könyöklő társaságot, aztán így szólt: |||||pultnál állókat|||| He walked towards them, looked at the armored company in a friendly way, then said:

– Megkedveltünk benneteket. We liked you| - We liked you. Itt általában szeretik egymást. |||egymást They usually love each other here.

A kiscsacsiék mosolyogva néztek rá. The little ones looked at him with a smile. Morzsa láthatóan akart még valamit mondani. Crumb apparently wanted to say something else. Krákogott, köszörülte a torkát, végül mégiscsak kibökte: Köhécselt|cleared|||||blurted out He crackled, cleared his throat, and finally poked out:

– Ti még nem ismertek mindenkit. Ti (you all)|||ismertek - know| - You don't know everyone yet. Van itt valaki, akit különösen szeretünk! |||||nagyon kedvelünk There is someone here that we especially love!

– És hol van? - And where is it? – kérdezte udvariasan a kiscsacsi. The little ass asked politely.

– Beteg – mondta Morzsa –, ágyban fekszik már egy hete. Sick|||ágyban fekszik|fekszik az ágyban|||egy hete "She's sick," Crumb said, "he's been in bed for a week."

A kiscsacsiék elszomorodtak. ||elszomorodtak The little ones were sad. A betegség, az valami nagyon rossz lehet! |A betegség||||| Illness, it can be something very bad!

– Egyedül – folytatta Morzsa –, teljesen egyedül fekszik. "Alone," Morsa continued, "lies completely alone."

Mirr-Murrnak felragyogott az arca. ||felderült|| Mirr-Murr's face lit up.

– Látogassuk meg! Látogassuk meg!| - Let's visit! – mondta. - He told.

A többiek örömmel fogadták az ötletet, legjobban azonban mégiscsak Morzsa örült. The others welcomed the idea, but most of all, Morsa was happy. A szeme megcsillant az örömtől, bár nem lehetett jól látni, mert a szőr eltakarta. ||||örömtől||||||||szőr|covered it Her eyes gleamed with joy, though she couldn't see well because the hair covered her.

– Majd játszunk neki, meg mesélünk – mondta Paprikajancsi. |we will play|||we tell stories|| "We'll play for him and tell him," Paprikajancsi said. – Bízd csak ránk, mi majd felvidítjuk! |||||fel fogunk vidítani - Trust us, we'll cheer you up!

– És hol fekszik a beteg? - And where is the patient?

– A szobában – mondta Morzsa. "In the room," Crumb said. – Jánoskának hívják. Jánoskának| - Her name is Janosa. Kisfiú, ötéves. Kisfiú, ötéves.|öt éves Little boy, five years old. Elviszlek benneteket – folytatta. "I'll take you"|| I'll take you, "he continued. – Üljetek a hátamra. - Sit on my back.

Felültek mindnyájan Morzsa hátára, és ő elvitte őket a tornácig. Felültek rá||||||vitte el őket|||verandáig They all sat on Crumb's back and he took them to the porch.

– Itt menjetek fel – mondta –, jobbra az első ajtó. |go up|||||| "Go up here," he said, "to the right of the front door."

A tornácon jó hűvös volt, szőlő futott fel a kifeszített madzagon, s széles levelével árnyékot adott. |verandán||||||||feszített ki madzagon||||széles leveleivel||biztosított árnyékot It was pretty cool on the porch, grapes ran up the stretched string and gave shade with its wide leaves. A levelek közt csíkokban szüremlett be a napsugár: mint egy csomó fényes üvegpálca, olyan volt. |levelek|között|csíkokban|beszűrődött||||||||üvegrúd|| The sun's rays streaked in stripes between the leaves: it was like a bunch of shiny glass sticks.

A kis csapat nekiindult, megkeresték az ajtót, és Mirr-Murr óvatosan benyomta. |||set off|megtalálták||az ajtót||||| The little party set off, found the door, and Mirr-Murr carefully pushed it in.

Mögötte benyomakodtak a többiek is. Utána|beszivárogtak||| The others also pressed in behind him. A szobában félhomály volt, először alig láttak, s mire hozzászokott a szemük, érezték, hogy figyeli őket valaki. ||halvány fény|||||||megszokta||szemük|||figyel rájuk|| It was dim in the room, at first they could hardly see, and when their eyes got used to it, they felt that someone was watching them.

Jánoska nézte őket csillogó szemmel, fél könyökére támaszkodva. Jánoska|||ragyogó|bright eyes||könyökére támaszkodva| Jánoska looked at them with sparkling eyes, leaning on one elbow.

Paprikajancsi szólalt meg először: Paprikajancsi spoke first:

– Morzsa küldött. |sent "Crumbs sent me." Azt mondta, hogy beteg vagy. He said you were sick.

Jánoska bólintott, s intett, hogy jöjjenek közelebb. |||intett||jöjjenek közelebb| Jánoska nodded and gestured for them to come closer. Odamentek egész közel az ágyhoz. Odasétáltak|||| They came quite close to the bed. Jánoska felvette őket, s a kék paplanra ültette a kis társaságot. |picked up|||||kék takaróra|leültette||| Jánoska picked them up and seated the small group on a blue quilt.

Hamar összebarátkoztak, a kiscsacsiék egymás szavába vágva mesélték el utazásuk történetét s kalandjaikat az udvaron. |összebarátkoztak: became friends|||egymás|szavába vágva|interrupting each other|mesélték el||utazásuk történetét|történetét -> their story||kalandjaikat|| They soon became friends, and the little ones told each other the story of their journey and their adventures in the courtyard. Mikor Mirr-Murr azt mesélte, hogyan járt a kiscsibékkel, Jánoska jóízűen felkacagott. ||||told||||kis csibékkel||szívből nevetett|jóízűen nevetett When Mirr-Murr told how he had been with the chicks, Jánoska laughed heartily.

A nevetésre a mamája dugta be a fejét az ajtón. |a nevetésre|||||||| His mom poked her head in the door at the laughter.

– Mit nevetsz, lelkem-aranyom? |nevetsz||my dear treasure "What are you laughing at, my dear?"

– Hallgasd csak, mama! ||anya "Just listen, mom!" – mondta Jánoska nevetve. Jánoska said laughing.

– Mit? - What? – jött közelebb a mamája, s mikor meglátta a kiscsacsiékat, megkérdezte: – Hát ők hogy kerültek ide? - his mother came closer, and when she saw the little ones, she asked: - How did they get here?

– Pestről jöttek – mondta Jánoska. "They came from Pest," said Jánoska. – Az almásládában. |Az almás ládában. "In the apple crate." – S bemutatta őket sorban, név szerint. |introduced||one by one|név szerint| – And he introduced them in order, by name.

Jánoska mamája ámult-bámult, de leginkább kisfia nevetésének örült, hiszen ez már a gyógyulás biztos jele. |||||legjobban|kisfia -> kisgyermeke|nevének||||||felépülés||biztos jele Jánoska's mother stared in amazement, but she was mostly happy with her little son's laughter, as this is a sure sign of recovery.

– Ugye, itt maradhatnak? ||maradhatnak itt "Can they stay here?" – kérdezte Jánoska mindnyájuk ki nem mondott, de annál nagyobb vágyát. ||all of their|||||||desire - asked Jánoska about their unspoken but all the greater desire. – Mert hogy Pesten úgyse törődött velük senki – folytatta. ||Budapesten||||| "Because no one cared about them in Pest anyway," he continued.

– Igen, kisfiam. |kisfiam "Yes, my little boy." Ha ők is akarnak. If they want too.

Megsimogatta Jánoska fejét, rámosolygott a kiscsacsiékra, és kiment. simogatta meg Jánoska fejét|||||kiscsacsiékra|| He stroked Jánoska's head, smiled at the little ones, and went out.

Hogy akarnak-e maradni? How do they want to stay? Mikor Jánoska mamája kiment a szobából, mindnyájan elkezdték hevesen bizonygatni, hogy mennyire akarnak! Mikor|||||||elkezdték -> elkezdtek|hevesen - hevesen|bizonyítani, állítani||| When Jánoska's mom left the room, they all began to vehemently prove how much they wanted her!

Így hát a kiscsacsiék ott maradtak Jánoskánál, aki nagyon megszerette őket, és főleg sokat-sokat játszott velük. ||||||Jánoska's place|||nagyon megkedvelte őket||||||| So the little ones stayed with Jánoska, who loved them very much and especially played with them a lot.