A Fiatalasszony és az Anyósa
Először csináld meg a feladatot, majd utána hallgasd meg a szöveget.
Élt egyszer egy fiatalember, aki együtt lakott a feleségével meg az édesanyjával. A két nő nem szerette egymást, folyton veszekedtek egymással.
Egyszer az anyós megbetegedett. "Na most elteszem láb alól" - gondolta magában a fiatalasszony. Azzal felöltözködött és átment az orvoshoz, aki a szomszédban lakott, és jól ismerte őket. Az asszony rögtön elmondta az orvosnak, hogy meg akarja ölni az anyósát.
– Legyen hát! – felelte az orvos.
– Itt van ez az erős méreg, de nem hirtelen öl, hanem csak fokozatosan. És ez így lesz jó, különben az emberek rögtön rájönnek, hogy te ölted meg az anyósodat, és akkor mindketten börtönbe kerülünk. Tegyél hát úgy, mintha nagyon szeretnéd az anyósodat, legyél hozzá kedves, ápold, és minden nap adjál neki egy kanálnyit ebből a méregből!
A fiatalasszony elégedetten távozott az orvostól, s amikor hazaért, így szólt az anyósához:
– Mamácska, kértem orvosságot neked az orvostól. Minden nap be kell venned egy kanálnyit, és meglátod, meggyógyít.
Elcsodálkozott ezen az öreg asszony, és könnyes szemmel vette be az első kanálméreget. A fiatalasszony pedig ezt gondolta magában: "Mindegy, ha nem holnap, hát holnap után úgyis meghalsz, te vén boszorkány!" S ettől kezdve egyre szorgalmasabban ápolta, gondozta az anyósát. Kedves volt hozzá, de a méreget naponta beadta neki. Nagyon meghatódott a jó bánás módtól az öreg asszony, s az egyik reggel oda hívta az ágyához a mennyét, és így szólt hozzá:
– Bocsáss meg nekem, kedves lányom!
Én voltam a hibás. Eddig nem tudtam, hogy milyen aranyos, drága, jó szívű gyermek vagy.
Hogy, hogy nem, közben a fiatal asszony is megszerette az anyósát, és a beszélgetés után sírva rohant az orvoshoz:
– Nem akarom megölni az anyósomat! Gyorsan adj valami ellenmérget, kérlek!
Az orvos várt egy ideig, aztán így felelt a fiatalasszonynak:
– Nem hal meg az anyósod, ne félj! Nem mérget adtam neked, hanem olyan szert, amitől a kegyetlenség hal ki a te szívedből.
Megköszönte a fiatal asszony az orvos jóságát, és hazament. Ezután még figyelmesebben, gondosabban ápolta az anyósát, mint eddig. Nem sokára meggyógyult az öreg asszony, s azon túl szépen, vidáman éltek együtt hármon.