×

Utilizziamo i cookies per contribuire a migliorare LingQ. Visitando il sito, acconsenti alla nostra politica dei cookie.


image

Krúdy Gyula, A Krimóczy-huszárok

A Krimóczy-huszárok

A két Krimóczy Árva vármegyében lakott egy nagyon régi kastélyban. Olyan régi volt a kastély, hogy gerendái, falai ropogtak, recsegtek, ha szél fújt. Az pedig egész csoda volt, hogy a kastély fedele még le nem zuhant. Ott lakott a két Krimóczy. Szálas, megtermett, szürke szakállú emberek. S olyan erősek voltak, hogy puszta kézzel sem ijedtek meg a farkastól, medvétől. Krimóczy Gáspár, az idősebbik, jó kedvében kardot szokott eltörni - Illés, az öccse, fél kézzel fölemelte a terhes szekeret.

Egyszer híre futamodott, hogy a haza hívja a fiait. Kiütött a szabadság és a falvakban verbunkos huszárok jártak, táncolva, dalolva biztatták a legényeket:

- Csapj föl, öcsém, katonának!

Krimóczy Illés így szólt Gáspárhoz: - Bátyó, én elmegyek honvédnek!

Gáspár vállat vont. Dörmögött valamit szürke szakállába:

- Menj, ha kedved van. Én bizony itthon maradok.

Illés nem sokáig gondolkozott. Kiválasztott az istállóból egy szürke lovat, aztán derekára kötötte kardját és elbúcsúzott a bátyjától. Gáspár, ekkor így szólt hozzá:

- Ha valami baj érne, ott leszek melletted.

Elment Illés és sokáig nem érkezett semmiféle hír felőle. Krimóczy Gáspár, vadászott tovább medvére, farkasra és ha a távoli hegyek körül néha, ágyúdörgés hallatszott, Gáspár megsimogatta szürke szakállát:

- Vajjon ott van-e Illés is? - gondolta magában.

Illés bizony ott volt, ahol az ágyú dörgött. Vitézségével, bátorságával csakhamar kitűnt bajtársai közül és hamarosan kapitánya lett egy huszárcsapatnak.

A Krimóczy huszárjainak nagy híre támadt. Elszánt, vakmerő legények voltak valamennyien. Nem volt olyan ellenség, amely a huszárok rohamának ellent tudott volna állni. Mint a sistergős mennykő, csapott le a huszárcsapat az ellenségre.

- Kard ki kard! - hangzott a Krimóczy kapitány hangja s az ellenség már akkorára csak a hátát mutatta a robogva közeledő huszároknak.

Nőtt, nőtt a híre a Krimóczy huszároknak. Még Gáspárhoz is eljutott a huszárok híre. Átutazó vándorok, portyázó honvédek mesélték a faluban, hogy a magyar hadseregben a Krimóczy-huszárok érdemelték ki a legvitézebb nevet. Az öreg Gáspár csak a szakállát csóválta:

- Ejnye, ejnye, már megnézem magam is azokat a legényeket. Talán befogad az öcsém közlegénynek a csapatába.

Amint nőtt a magyarok között a Krimóczy vitézsége, úgy növekedett iránta a gyűlölet az ellenségnél. Hej, vásott az ellenség foga Krimóczyra! Pedig hát Illés nem igen vigyázott magára. Mindíg ott volt az ellenség előtt. Csakhogy kard volt ám a kezében!

Egy Gobacska nevű rác kapitány volt a legnagyobb ellensége Krimóczy Illésnek. Sokszor megkergették már Illés huszárjai a rácokat. Rendesen éppen akkor csaptak le a huszárok, mikor a Gobacska emberei javában fosztogatták a magyar falvakat. Gobacska addig mesterkedett, fondorkodott, amíg kieszelte azt a tervet, amellyel Illést tőrbe csalja.

Az volt a kelepce, hogy Illést huszárjaival becsalja egy mély hegyszakadékon, ott aztán, jobbról-balról megrohanják a huszárokat. A hegyekről, a sziklák mögé rejtőzve pedig lepuskázzák a legvitézebb huszárokat, anélkül, hogy azok védekezhetnének a láthatatlan ellenség ellen.

A rác kapitány terve majdnem sikerült. Egy cigány kém jelentette Illés kapitánynak, hogy a Gobacska emberei fosztogatják a hegyi falvakat. Illés kapitánynak se kellett több, lóra parancsolta az embereit:

- Menjünk, fiúk! - kiáltotta és a huszárcsapat elnyargalt, hogy csak úgy porzott utánuk az országút.

Hanem ellenségnek híre-hamva sem volt. Már estére hajolt az idő, mikor a sötét, mély hegyszakadékhoz értek. A hegyszakadékban sűrű bükkfaerdő takarta el a hegyek oldalát. A huszárok lépésben mentek a kanyargó ösvényen.

Egyszerre csak erős puskatűz érte őket oldalba. Egy-két huszár nyomban lefordult a lováról.

- Kelepcébe csaltak! - kiáltott fel Illés kapitány. Kereste a kémet, de az eltűnt akkorára.

A puskagolyók pedig úgy döngtek, mint a darazsak.

A lovak megvadulva nyerítettek, a huszárok dühösen nyargaltak be az erdőbe.

Ellenségnek sehol semmi nyoma. Csak a golyók röpködtek a fák közül.

Egyszerre észrevette Illés kapitány az ellenséget a hegyoldalban.

- Kard ki kard! - kiáltott huszárjaira. A huszárok megsarkantyúzták paripáikat, aztán neki a hegyoldalnak!...

Az ellenség elképedve nézte a fölfelé törő csapatot. Valóságos istenkísértés volt ott a meredeken fölfelé törni, lóháton.

Dehát a magyar huszárnak semmi se lehetetlen.

Az ellenség, szokás szerint gyáván meg akart futamodni, de Gobacska emberei élére állott.

- Hát nem látjátok, hogy mi háromszor annyian vagyunk! - kiáltotta. - Hisz megesszük őket, ha akarjuk.

A huszárok csak akkor vették észre, hogy milyen nagy bajban vannak! De meghátrálni nem szokott a magyar huszár! Illés kapitány rohant legelől:

- Ne féljetek, fiúk, aki a hazáért hal meg, az egyenesen a mennyországba jut.

Abban a pillanatban összerogyott alatta a paripa és ő maga is megsebesülve terült el a földön.

Egyszerre csak az erdőből egy magános, óriási lovas nyargalt elő, kezében akkora karddal, amely bátran beillett volna vasrúdnak is.

- Rajta, huszárok! - kiáltotta az óriási lovas és repült szürke szakálla, amikor az ellenségre vetette magát. Úgy járt a kezében a kard, hogy hullott az ellenség előtte. Egy-kettőre megtisztult a tér.

- Én is Krimóczy vagyok ám! - kiáltotta a hatalmas lovas és vágta az ellenséget, mint a répát.

Krimóczy Illés, mikor fölszedték a csatatérről, már haldoklott. Rámosolygott a bátyjára, Gáspárra - mert hisz ő volt az idegen lovas, - s így szólt hozzá:

- Éppen jókor érkeztél, kedves bátyám, hogy reád bízhassam a huszárjaimat. Szeresd őket, mint ahogy én szerettem őket.

Gáspár megszorította az öccse kezét:

- Gondját viselem, hogy midőn az egyik Krimóczy elesik a csatatéren, nyomban másik álljon a helyébe.

A Krimóczy-huszárok híre, vitézsége továbbra is a régi maradt.

A Krimóczy-huszárok |Krimóczy-Husaren|

A két Krimóczy Árva vármegyében lakott egy nagyon régi kastélyban. Olyan régi volt a kastély, hogy gerendái, falai ropogtak, recsegtek, ha szél fújt. ||||||Balken||||||wehte Az pedig egész csoda volt, hogy a kastély fedele még le nem zuhant. |||Wunder|||||Dach||||heruntergefallen Ott lakott a két Krimóczy. Szálas, megtermett, szürke szakállú emberek. |kräftig gebaut||bärtige| S olyan erősek voltak, hogy puszta kézzel sem ijedtek meg a farkastól, medvétől. ||||||||erschraken nicht vor|||vom Wolf|vom Bären Krimóczy Gáspár, az idősebbik, jó kedvében kardot szokott eltörni - Illés, az öccse, fél kézzel fölemelte a terhes szekeret. |Gáspár||der Ältere||guter Laune|||zerbrechen|Elias|||||hochhob||schwere Last|beladenen Wagen

Egyszer híre futamodott, hogy a haza hívja a fiait. ||sich verbreitete|||||| Kiütött a szabadság és a falvakban verbunkos huszárok jártak, táncolva, dalolva biztatták a legényeket: |||||||||tanzend|singend|ermutigten die Burschen||Jungen

- Csapj föl, öcsém, katonának! Schlag ein|||

Krimóczy Illés így szólt Gáspárhoz: - Bátyó, én elmegyek honvédnek! ||||zu Gáspár|Bruder|||

Gáspár vállat vont. ||zuckte mit den Schultern Dörmögött valamit szürke szakállába: murrte in seinen|||in seinen Bart

- Menj, ha kedved van. Én bizony itthon maradok.

Illés nem sokáig gondolkozott. Kiválasztott az istállóból egy szürke lovat, aztán derekára kötötte kardját és elbúcsúzott a bátyjától. ||aus dem Stall|||||um die Taille||sein Schwert||||von seinem Bruder Gáspár, ekkor így szólt hozzá:

- Ha valami baj érne, ott leszek melletted. |||treffen|||an deiner Seite

Elment Illés és sokáig nem érkezett semmiféle hír felőle. ||||||||von ihm Krimóczy Gáspár, vadászott tovább medvére, farkasra és ha a távoli hegyek körül néha, ágyúdörgés hallatszott, Gáspár megsimogatta szürke szakállát: ||jagte weiter auf||auf Bären||||||||||||||grauen Bart

- Vajjon ott van-e Illés is? Ob wohl||||| - gondolta magában.

Illés bizony ott volt, ahol az ágyú dörgött. Elias|||||||donnerte Vitézségével, bátorságával csakhamar kitűnt bajtársai közül és hamarosan kapitánya lett egy huszárcsapatnak. Mit seiner Tapferkeit|mit seinem Mut|||Kameraden|||||||einer Husarentruppe

A Krimóczy huszárjainak nagy híre támadt. ||seiner Husaren||| Elszánt, vakmerő legények voltak valamennyien. Entschlossen|kühn|||alle zusammen Nem volt olyan ellenség, amely a huszárok rohamának ellent tudott volna állni. |||||||Angriffs der Husaren|standhalten konnte||| Mint a sistergős mennykő, csapott le a huszárcsapat az ellenségre. ||zischender|Wie ein Blitz||||Husaren-Truppe||auf den Feind

- Kard ki kard! - hangzott a Krimóczy kapitány hangja s az ellenség már akkorára csak a hátát mutatta a robogva közeledő huszároknak. |||||||||bis dahin||||zeigte||schnell näherkommend||den Husaren

Nőtt, nőtt a híre a Krimóczy huszároknak. Még Gáspárhoz is eljutott a huszárok híre. Átutazó vándorok, portyázó honvédek mesélték a faluban, hogy a magyar hadseregben a Krimóczy-huszárok érdemelték ki a legvitézebb nevet. Durchreisende|Wanderer|plündernde||erzählten||||||im Heer||||verdienten sich|||tapferste| Az öreg Gáspár csak a szakállát csóválta:

- Ejnye, ejnye, már megnézem magam is azokat a legényeket. Ach je|||||||| Talán befogad az öcsém közlegénynek a csapatába. |aufnehmen|||zum Soldaten||in seine Mannschaft

Amint nőtt a magyarok között a Krimóczy vitézsége, úgy növekedett iránta a gyűlölet az ellenségnél. |||||||Tapferkeit|||||||beim Feind Hej, vásott az ellenség foga Krimóczyra! |abgenutzt|||Zahn|auf Krimóczy Pedig hát Illés nem igen vigyázott magára. |||||aufgepasst| Mindíg ott volt az ellenség előtt. Csakhogy kard volt ám a kezében!

Egy Gobacska nevű rác kapitány volt a legnagyobb ellensége Krimóczy Illésnek. |Gobacska||Serbe|||||größter Feind||Illés Krimóczynak Sokszor megkergették már Illés huszárjai a rácokat. |verfolgten|||||die Serben Rendesen éppen akkor csaptak le a huszárok, mikor a Gobacska emberei javában fosztogatták a magyar falvakat. Ordentlich|||schlugen zu|||||||Männer von Gobacska||plünderten|||Dörfer Gobacska addig mesterkedett, fondorkodott, amíg kieszelte azt a tervet, amellyel Illést tőrbe csalja. ||tüftelte|tüftelte aus||ausheckte||||mit dem|Elija|in die Falle|in die Falle lockt

Az volt a kelepce, hogy Illést huszárjaival becsalja egy mély hegyszakadékon, ott aztán, jobbról-balról megrohanják a huszárokat. |||Falle||Elias||hineinlockt|||Gebirgsschlucht|||von rechts||überfallen werden|| A hegyekről, a sziklák mögé rejtőzve pedig lepuskázzák a legvitézebb huszárokat, anélkül, hogy azok védekezhetnének a láthatatlan ellenség ellen. |||||versteckt hinter||abschießen|||||||sich verteidigen könnten||unsichtbaren||

A rác kapitány terve majdnem sikerült. |||Plan|| Egy cigány kém jelentette Illés kapitánynak, hogy a Gobacska emberei fosztogatják a hegyi falvakat. |||meldete|Elias||||Gobacska-Bande||plündern|||Dörfer Illés kapitánynak se kellett több, lóra parancsolta az embereit: ||nicht einmal||||||seine Männer

- Menjünk, fiúk! - kiáltotta és a huszárcsapat elnyargalt, hogy csak úgy porzott utánuk az országút. ||||davon galoppierte||||staubte auf|hinter ihnen her||

Hanem ellenségnek híre-hamva sem volt. Sondern||Nachricht|Spur|| Már estére hajolt az idő, mikor a sötét, mély hegyszakadékhoz értek. |bis zum Abend||||||||Gebirgsschlucht| A hegyszakadékban sűrű bükkfaerdő takarta el a hegyek oldalát. |In der Schlucht||Buchenwald|verdeckt||||Seite der Berge A huszárok lépésben mentek a kanyargó ösvényen. ||im Schritt|||gewundene|

Egyszerre csak erős puskatűz érte őket oldalba. |||Gewehrfeuer|traf sie||in die Flanke Egy-két huszár nyomban lefordult a lováról. ||||vom Pferd gefallen||vom Pferd ab

- Kelepcébe csaltak! In die Falle|In eine Falle gelockt - kiáltott fel Illés kapitány. Kereste a kémet, de az eltűnt akkorára. Verfolgte||den Spion|||verschwunden|

A puskagolyók pedig úgy döngtek, mint a darazsak. |Gewehrkugeln|||dröhnten|||Wespen

A lovak megvadulva nyerítettek, a huszárok dühösen nyargaltak be az erdőbe. ||durchgedreht||||||||

Ellenségnek sehol semmi nyoma. |||Spur Csak a golyók röpködtek a fák közül. ||Kugeln|flogen umher|||

Egyszerre észrevette Illés kapitány az ellenséget a hegyoldalban. |||||||im Berghang

- Kard ki kard! - kiáltott huszárjaira. |auf seine Husaren A huszárok megsarkantyúzták paripáikat, aztán neki a hegyoldalnak!... ||spornten an|ihre Pferde||||dem Berghang hin

Az ellenség elképedve nézte a fölfelé törő csapatot. ||fassungslos||||nach oben drängende| Valóságos istenkísértés volt ott a meredeken fölfelé törni, lóháton. Wirklich|Gotteslästerung||||steilen Hang hinauf|hinauf|emporsteigen|zu Pferd

Dehát a magyar huszárnak semmi se lehetetlen. Aber nun||||||unmöglich

Az ellenség, szokás szerint gyáván meg akart futamodni, de Gobacska emberei élére állott. ||||feige|||davonlaufen||||an die Spitze|

- Hát nem látjátok, hogy mi háromszor annyian vagyunk! ||||||dreimal so viele| - kiáltotta. - Hisz megesszük őket, ha akarjuk.

A huszárok csak akkor vették észre, hogy milyen nagy bajban vannak! De meghátrálni nem szokott a magyar huszár! |zurückweichen||||| Illés kapitány rohant legelől:

- Ne féljetek, fiúk, aki a hazáért hal meg, az egyenesen a mennyországba jut. |Fürchtet euch nicht||||||||||Himmel|

Abban a pillanatban összerogyott alatta a paripa és ő maga is megsebesülve terült el a földön. |||collapsed|unter ihm||Pferd|||||verwundet|lagern|||

Egyszerre csak az erdőből egy magános, óriási lovas nyargalt elő, kezében akkora karddal, amely bátran beillett volna vasrúdnak is. |||||einsamer|||galoppierte heraus||in der Hand||Schwert|||passend wäre|Wolken|iron rod|

- Rajta, huszárok! - kiáltotta az óriási lovas és repült szürke szakálla, amikor az ellenségre vetette magát. |||||||Schnurrbart||||stürzte sich| Úgy járt a kezében a kard, hogy hullott az ellenség előtte. ||||||dass|||| Egy-kettőre megtisztult a tér. |im Nu|||

- Én is Krimóczy vagyok ám! - kiáltotta a hatalmas lovas és vágta az ellenséget, mint a répát. |||||hieb nieder|||||Karotte

Krimóczy Illés, mikor fölszedték a csatatérről, már haldoklott. |||aufgehoben wurde||Schlachtfeld||starbte Rámosolygott a bátyjára, Gáspárra - mert hisz ő volt az idegen lovas, - s így szólt hozzá: Smiled||Bruder|Gáspár|||||||||||

- Éppen jókor érkeztél, kedves bátyám, hogy reád bízhassam a huszárjaimat. |guten Zeitpunkt||||||anvertrauen kann||meine Husaren Szeresd őket, mint ahogy én szerettem őket.

Gáspár megszorította az öccse kezét:

- Gondját viselem, hogy midőn az egyik Krimóczy elesik a csatatéren, nyomban másik álljon a helyébe. Gondja|trage ich||when||||||Schlachtfeld|||stands||

A Krimóczy-huszárok híre, vitézsége továbbra is a régi maradt.