A békakirályfi
Először csináld meg a feladatot, majd utána hallgasd meg a szöveget.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű királylány, akinek volt egy aranylabdája. Mindennap ezzel játszott a palota kertjében. A kert végében volt egy mélyvizű tó. Annak a partján szokott labdázni a királylány, ha szép volt az idő. Történt egyszer, hogy éppen a tó mellett játszott, amikor az aranylabda beleesett a vízbe. Nagyon szomorú lett a királylány, csak ült a füvön, és sírt. Egyszer csak egy hangot hallott valahonnan: "Miért sírsz kis királylány?" Ahogy kinyitotta a szemét, egy csúnya, kövér békát látott maga előtt. "Miért sírsz kis királylány?" - kérdezte ismét a béka. "Beleesett az aranylabdám a tóba" válaszolta a királylány. "Hát csak ez a baj? Én segítek neked, ha a barátod lehetek, és veled élhetek a palotában." "Úgy lesz, úgy lesz!" - ígérte a királylány. Azzal a béka beugrott a vízbe, s alig telt el néhány másodperc, már jött is vissza, szájában a labdával. Letette szépen a királylány lába elé a fűre. Megörült a királylány, felkapta a labdát, s futott vissza a palotába. Hátra sem nézett a békára. Éppen ebédnél ült a királyi család, mikor hallják, hogy valaki kopogtat az ajtón. "Kis királylány nyiss ajtót, én vagyok itt, a barátod, a béka!" megijedt a királylány, és sírva mesélte el apjának, hogy mi történt a kertben délelőtt. Az öreg király igy szólt: "Az ígéretet be kell tartani! Menj, és engedd be a békát!" Hiába ellenkezett a királylány, ajtót kellett nyitnia. A béka bejött a palotába, felmászott az asztalra, a királylány tányérjából evett, a poharából ivott. Ebéd után pedig vitte a királylány a békát a szobájába. A béka befeküdt az ágyába is. Sírt a királylány ismét, de nem volt mit tenni. "Csókolj meg!" - szólt végül a béka. A királylány becsukta a szemét, és undorodva hajolt oda az állathoz. Abban a pillanatban, ahogy megcsókolta, a béka gyönyörű királyfivá változott. Egymásba szerettek, összeházasodtak s még ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak.
