10107 10107

Mátyást megvendégelik. Először csináld meg a feladatot, majd utána hallgasd meg a szöveget. Mátyás wird unterhalten. Machen Sie zuerst die Übung, dann hören Sie sich den Text an.

Egyszer Mátyás király vadászgatott egy hatalmas erdőben a társaival. Délfelé járt az idő, a szakács készítette az ebédet, de közben Mátyás olyan messzire sétált, hogy eltévedt. Beesteledett, de még mindig nem talált vissza a barátaihoz. Einmal war König Matthias mit seinen Gefährten auf der Jagd in einem großen Wald. Es war gegen Mittag, und der Koch bereitete das Mittagessen vor, aber in der Zwischenzeit war Matthias so weit gelaufen, dass er sich verlaufen hatte. Er war eingeschlafen, hatte aber immer noch nicht den Weg zu seinen Freunden zurückgefunden.

Fáradtan keresgélte az utat, s a sötétben egy pislogó fényt látott. Gondolta, oda megy, s ott megpihen éjszakára. Egy öreganyúkkal akott a kisházban. Mátyás beköszönt. Müde suchte er seinen Weg, und in der Dunkelheit sah er ein flackerndes Licht. Er dachte, er würde dorthin gehen und sich für die Nacht ausruhen. Er wohnte bei einer alten Frau in einem kleinen Haus. Matthias kam herein.

– Adjon Isten jó estét, öreganyám! – Adjon Isten neked is, édes fiam! Mi áratban vagy? – Eltévedtem. Vadásztam társaimmal az erdőben, de sehol nem találom őket. – Édes fiam, a sötétben már úgy sem találod meg őket, ha világosban nem találtad. - Gott segne dich, alte Mutter! - Gott segne auch dich, mein lieber Sohn! Was machst du denn hier? - Ich habe mich verirrt. Ich war mit meinen Gefährten im Wald auf der Jagd, aber ich kann sie nirgends finden. - Mein lieber Junge, du kannst sie im Dunkeln nicht finden, wenn du sie im Hellen nicht gefunden hast.

– Itt van ez az ágy, ezen megpihenhetsz reggelig. Vacsorát nem tudok neked adni. De várjál csak! Van egy tyúkom, azt levágom. Levágta az anyóka a tyúkot, és jó húslevest főzött belőle.

Megmelegedett Mátyás szíve, amikor eléjjetette az öregasszonya párolgó, finom levest. Megszámolta, hány zsírszem gyöngyözik a levest tetején, és azt mondta. – Tudod-e, anyóka, ki vagyok én? – Bizony, én vagyok Mátyás király. – Ó, fiam, ne haragudj, hogy nem ismertelek meg, és nem tiszteltelek királyhoz illően.

– Nagyon elégedett vagyok, anyókám, mert egyetlen tyúkodat is levágtad a vendégnek, és megfőzted levesnek. Most annyi aranyat kapsz tőlem, ahány zsírcsepp gyöngyözik a levesed tetején. Elővette Mátyás királya pénzes zsákját, és kiszámolta az asztalra az aranyakat. Ekkor toppantak be a vadásztársai. – Jaj, királyunk, az egész erdőt bejártuk már, és nagyon aggódtunk, érted.

Közben meglátták az asztalon a sok aranyat, és megtudták, miért kapta az anyóka a gazdag jutalmat. – No – gondolta magában Mátyás szakácsa – főzök én a királyomnak olyan zsíros levest, hogy nem győzi majd nekem az aranyakat kiszámolni a zsákjából.

Hazamentek. A szakács mindjárt másnap elkészítette a tyúkús levest, s feltállalta. Mátyás király sejtette, honnan fúj a szél, hát méregbe gurult. – Te szakács, elrontottad a levest, ehetetlen, mert csupa zsír az egész. Többet nem leszel a szakácsom, mehetsz, amerre akarsz.

Lehajtott fejjel hagyta ott a szakács a királyi udvart. Sok aranyat akart, de semmit sem kapott.