10108 10108 10108

A HÁROM KÍVÁNSÁG

Először csináld meg a feladatot,

Majd utána hallgasd meg a szöveget.

Hol volt, hol nem volt.

Volt egyszer egy szegény ember, Es war einmal ein armer Mann,

Meg a felesége. Und seine Frau.

Fiatalok voltak, Sie waren jung,

Gyerekük sem volt még, Sie hatten nicht einmal Kinder,

Szerették is egymást, Und sie haben sich geliebt,

De a nagy szegénység miatt Aber wegen der großen Armut

Néha-néha veszekedtek. Manchmal stritten sie sich.

Egyszer az asszony előbért haza Einmal rief mich die Frau nach Hause

A mezőről, mint a férje, Vom Feld, wie ihr Mann,

És azon gondolkodott, Und er fragte sich,

Hogy mit készítsen vacsorára. Was man zum Abendessen zubereitet.

Megcsinálta a tüzet, Er hat das Feuer gemacht,

S mert más nem volt otthon, Und weil niemand sonst zu Hause war,

Egy kis vizet tett fel a tűzrelevesnek. Er goss ein wenig Wasser auf die Feuersuppe.

Arra gondolt közben, Er hat nachgedacht,

Hogy miért olyan szegények,

S hogy miért nem tudja az urát megrepni Und warum er seinen Herrn nicht fliegen kann

Egy jó vacsorával. Mit einem guten Abendessen.

Amint ezen gondolkodott, Als er darüber nachdachte,

Hallott valami suhogást maga mellett. Er hörte etwas neben sich rascheln.

Hát egy tündér szállt le elé. Nun, eine Fee landete vor ihm.

Meglepődött a szegény asszony, Die arme Frau war überrascht,

Hisz most látott először tündért. Es war das erste Mal, dass er eine Fee gesehen hatte.

Azt pedig így szólt, Und er sagte,

Na nem bánom, te szegény asszony, Das macht mir nichts aus, du arme Frau,

Legyen három kívánságod, Wünsch dir drei Dinge,

Majd én teljesítem.

Azzal el is tűnt, ahogyan jött.

Az asszony hitt is,

Meg nem is a szemének meg a fülének,

De azért az első kívánság már megszületett a fejében.

Egy szál kolbászt kívánt,

Gondolta, úgy se lesz belőle semmi.

De abban a pillanatban már szált is le a kéményből egy lábas,

Benne a szép szál kolbász.

Oda kellett csak tenni a tűzre a lábast,

Volt abban zsír is bőven.

Mikor megérkezett az ember,

A szája is tátva maradt a csodálkozástól,

Mert már tele volt a konyha finom illatokkal.

Amikor az asszony elmondta, mi történt,

Mindjárt azt kezdték tervezgetni,

Mi legyen még a két kívánság.

Az ember lovat, ökröt, malacot akart,

Az asszony meg mást.

Nem tudtak megegyezni,

Csak vitatkoztak,

Mintha éhesek se lettek volna.

Az ember rá akar gyújtani a pipájára,

Nyújt a parázsért,

De olyan ügyetlenül,

Hogy feldöntötte a lábast a kolbásszal.

Mérges lett erre az asszony,

Kapkodott, hogy kirántsa a kolbászt a tűzből,

És szitta az urát.

Nőtt volna inkább az orrodra az a kolbász!

Na ezt kellett csak!

A kolbász már ott is lógott a férfi orrán,

Le egészen a térdéig.

Először próbálták leszakítani,

De nem lehetett, úgy oda nőtt.

Most már megijedt a szegény asszony,

El is sírta magát.

Tudták már mind a ketten,

Ha valami vagyont kívánnak harmadikra,

Az meg lesz, de mi lesz akkor a kolbásszal.

Majd levágjuk, mondta az asszony.

De én nem engedem, feleselt az ember.

Kívánjuk vissza a lábasba, és kész!

De hát az ökör, a ló, meg a malac,

Sírt az asszony.

Ilyen bajusszal csak nem járhatok,

Te se csókolsz meg, ha kolbászt lóg le az orromról.

Nem volt mit tenni,

A szegény asszonynak csak ugyanaz lett a harmadik kívánsága,

Hogy a kolbász menjen vissza a lábasba.

Megmosták, megsütötték,

S jó ízűen megették.

Evés közben szépen kibékültek,

Nem is veszekedtek többet.

Később ökröt, lovat, malacot is vásároltak,

S boldogan éltek, míg meg nem haltak.