10109
A Fiatalasszony és az Anyósa
Először csináld meg a feladatot, majd utána hallgasd meg a szöveget.
Élt egyszer egy fiatalember, aki együtt lakott a feleségével meg az édesanyjával. A két nő nem szerette egymást, folyton veszekedtek egymással. Egyszer az anyós megbetegedett.
– Na most elteszem láb alól – gondolta magában a fiatalasszony. Azzal felöltözködött és átment az orvoshoz, aki a szomszédban lakott, és jól ismerte őket. Az asszony rögtön elmondta az orvosnak, hogy meg akarja ölni az anyósát. – Legyen hát – felelte az orvos. – Itt van ez az erős méreg, de nem hirtelen öl, hanem csak fokozatosan.
– És ez így lesz jó? Különben az emberek rögtön rájönnek, hogy te ölted meg az anyósodat, és akkor mindketten börtönbe kerülünk. – Tegyél hát úgy, mintha nagyon szeretnéd az anyósodat, legyél hozzá kedves, ápold, és minden nap adjál neki egy kanálnyit ebből a méregből.
A fiatal asszony elégedetten távozott az orvostól, s amikor hazaért, így szólt az anyósához. – Mamácska, kértem orvosságot neked az orvostól. Minden nap be kell venned egy kanálnyit, és meglátod, meggyógyít. Elcsodálkozott ezen az öreg asszony, és könnyes szemmel vette be az első kanálméreget.
A fiatal asszony pedig ezt gondolta magában. – Mindegy, ha nem holnap, hát holnap után úgyis meghalsz, te vén boszorkány. – S ettől kezdve egyre szorgalmasabban ápolta, gondozta az anyósát. Kedves volt hozzá, de a méreget naponta beadta neki. Nagyon meghatódott a jó bánás módtól az öreg asszony, s az egyik reggel oda hívta az ágyához a mennyét, és így szólt hozzá.
– Bocsáss meg nekem, kedves lányom! Én voltam a hibás. Eddig nem tudtam, hogy milyen aranyos, drága, jó szívű gyermek vagy. – Hogy, hogy nem? Közben a fiatal asszony is megszerette az anyósát, és a beszélgetés után sírva rohant az orvoshoz. – Nem akarom megölni az anyósomat. Gyorsan adj valami ellenmérget, kérlek!
Az orvos várt egy ideig, aztán így felelt a fiatal asszonynak. – Nem hal meg az anyósod, ne félj! Nem mérget adtam neked, hanem olyan szert, amitől a kegyetlenség hal ki a te szívedből.
Megköszönte a fiatal asszony az orvos jóságát, és hazament. Ezután még figyelmesebben, gondosabban ápolta az anyósát, mint eddig. Nem sokára meggyógyult az öreg asszony, s azon túl szépen, vidáman éltek együtt hármon.