10112 10112 The tale of the miraculous deer by János Arany. 10112 10112 10112 10112 10112 10112 10112

Arany János rege a csodaszarvasról. Das Gedicht von János Arany über den wunderbaren Hirsch. The bird flies from branch to branch, The song flies from mouth to mouth,

Száll a madár ágrul ágra, Száll az ének szájrul szájra, Der Vogel fliegt von Ast zu Ast, Das Lied fliegt von Mund zu Mund, The bird flies from branch to branch, The song flies from mouth to mouth,

Fő kizöldül ó sír hantom, Bajnok ébred hősi lantom. Mein Häuptling Grün über dem Grab meine Gruft, Meine heroische Laute mein Meister erwacht. The grass turns green over my tomb, The champion awakens with my heroic song.

Vadat űzni feljövének, Hősfiai szép enének, They come up to chase the game, Singing beautiful songs of heroes,

Hunors, magyar, két dalia, Két egytestvér, min rót fia. Hunor, Magyar, two brothers, Two siblings, like sons of the same mother.

Ötven-ötven jó leventét Kiszemeltek, hogy követnék, They chose fifty-fifty good young men, To follow them,

Vad előttük vérbe fekszik, Őz vagy szarvas nem menekszik. The game lays down in blood before them, The deer or stag cannot escape.

Elejtették már a hímet, Üldözik a szarvas gímet. They have already killed the male, They chase the female deer.

Már a nap is lemenőben, Tüzet rakott a felhőben. The sun is already setting, A fire is lit in the clouds.

Ők a szarvast egyre űzik, Alkonyatkor imel tűnik. They continue to chase the deer, It disappears into the twilight.

Folyamparton ők leszálltak, Megitattak, meg is háltak, They land on the shore, They drink and then sleep,

Hogy majd reggel virradattal Hazatérnek a csapattal. So that with the break of dawn They can return with the group.

Szellőtámad hűs hajnalra, Bíborodik az ég alja, A cool breeze rises at dawn, The sky turns crimson,

Hát a szarvas nagy merészen Ott szögdét se túl a vizen. And the deer boldly stands there Just a hair's breadth beyond the water.

Vadon csadont ők felverik A meóti kis tengerig, They startle the peaceful waters Up to the little Meotian sea,

Süppedékes mély tavaknak Szigetére ők behatnak. They make their way to the island Of the marshy deep lakes.

Ott a szarvas, mint a pára, Köd előtte, köd utána, There the deer, like a mist, Fog in front of it, fog behind,

Míg az ember széjjel nézne, Szemök elől elenyésze. While a man would look around, It disappears from their eyes.

Szól a magyar, hely, ki tudja, Merre van a hazánk útja? The Hungarian asks, who knows, Where is the path to our homeland?

Kerek az ég minden felé, Anyám, anyám, meghalsz belé! The sky is round in every direction, Mother, mother, you will die in it!

Szól a hunor, itt maradjunk, Tanyát verjünk, itthon vagyunk. The Hunor calls, let's stay here, Let's settle, we are at home.

Sejem a fű, édes a víz, Faodóból csöpög a méz. The grass is green, the water is sweet, Honey drips from the tree trunk.

Pusztaföldön, sík fenyéren, Zene hallik sötét éjjen. On the barren land, among the flat pines, Music is heard in the dark night.

Tündérjányok ott tanlaknak, Táncot ropnak, úgy mulatnak, Fairy maidens dwell there, Dancing, having fun,

Férfi egy sincs közelébe. De a földi jányok szépe No man comes near them. But the earthly maidens are fair.

Jányai belárnak, dúlnak, Tündérséget ott tanulnak. They peek, they desire, Learning the ways of the fairies.

Dúl királyi legszebb kettő, Agbelári tizenkettő, Two royal maidens, Agbelári twelve,

Összesen mind száz meg kettő A tündérré válni kezdő. All together a hundred and two, Beginning to turn into fairies.

Haj vitézek, haj elébe, Ki-ki egyet az ölébe! Cheer for the knights, cheer for them, Each one gets one in their arms!

Vigyük haza asszonyunkat, Fújja felszél a nyomunkat. Let's take our ladies home, Let the wind blow after us.

Nagy sikoltás erre támad, Futna széjjel a leányhad. A great scream arises, The maidens would scatter everywhere.

Elöl tűzbe, hátul vízbe, Mindenkép jut férfikézbe. Into the fire in front, into the water behind, Every man's hand finds a maiden.

Dúl leányi a legszebbek, Hunor magyar nője lettek, The most beautiful maidens rage, Hunor's Hungarian wives they became,

S a leventék éppen százon Megosztoztak, mind a százon. And the young men precisely a hundred Shared among themselves, all one hundred.

Büszke jányok ott idővel Megbékéltek asszonyfővel, Proud maidens eventually Reconciled with the lady leader,

Haza többé nem készültek, Engeztelni fiacültek. They did not prepare to return home, Seeking peace with the young men.

Hunor ága, hunfajt nemzett, Magyaré a magyar nemzet. Hunor's branch, gave birth to the Hun race, The Hungarians belong to the Hungarian nation.

Szaporaság lőn temérdek, A szigetben nem is fértek. There were a lot of offspring, They couldn't even fit on the island.

Szittya földet elözönlék, Dúl királynak dús örökkét. They flooded the Scythian land, The rich kingdom of the raging king.

És azóta hősök párja, Híretek száll szájrúl szájra. And since then, the pair of heroes, news is spreading from mouth to mouth.