×

我们使用cookies帮助改善LingQ。通过浏览本网站,表示你同意我们的 cookie 政策.


image

Krúdy Gyula, Nagy idők nagy hősei - Sánta honvéd

Nagy idők nagy hősei - Sánta honvéd

Sánta honvéd

Akkoriban, amikor kiütött a szabadság és a haza hívta az ő fiait, nem maradt otthon a mi falunkban még az öreg Gyuri Mihály se. Kardot kötött ő is az oldalára és elment arra, amerre a zászlót vitték. De mégis maradt otthon valaki... Senki más, mint a kerülő fia, sánta Matyi. Persze szívesen elment volna ő is szegény, de nem vitték, nem kellett honvédnek: az egyik lába rövidebb volt, mint a másik. Szegény sánta Matyi szomorúan nézte, milyen vígan, boldogan csapnak föl katonának a falubeli legények. A piacon verbunkos huszáruk táncoltak, szólt a muzsika... Hej, ha nem volna Matyi sánta, de menne azonnal honvédnek! Igy csak búsan füttyentett a kutyájának és elment haza a kerülő házába. Ott leült az eresz alá, a kutyája: Tisza, a lába elé heveredett és ott ültek, búslakodtak.

A sánta Matyi kutyája nagyon okos kutya volt. No, nem volt valami szép kutya, olyan, amilyent városon lehet látni. Bundás, bozontos kis pusztai kutya volt, a szeme úgy villogott, mint a farkasé, rekedt ugatásáért pedig dehogy is tűrték volna meg valami kényes városi házban. De Matyinak jó volt Tisza úgy, ahogy volt. Ő volt a legkedvesebb pajtása, leghűségesebb barátja, úgy összeszoktak, hogy szinte már megértették egymást. Akkor is, amikor ott búsultak a ház eresze alatt, addig nézett a kutya gazdájára, amíg az megértette, hogy mit akar Tisza mondani. Tisza azt akarta mondani:

- Ha már te, szegény gazdácskám, nem kellesz honvédnek, hátha kellek én? Az én lábam gyors, a szaglásom éles, bátorságom is van elég. Próbáljuk meg, hátha bevennének engem a seregbe?

Matyi gondolkozott... Egyszer csak kihozta a tarisznyáját a házból, kezébe vette a pálcáját és elindult fölfelé a Bükkbe, a sűrű erdőkbe. Tisza persze a nyomába. A Bükkben tanyázott abban az időben a legbátrabb, leghíresebb szabad csapat, a Szécsény Kálmán csapata. Réme, rettegése volt az ellenségnek a szabad csapat. Akkor csapott rá fergeteg módjára, amikor nem is várta.

Kétnapi bolyongás után az erdőségben Tisza halkan elvakkantotta magát sánta Matyi előtt. Erdei tisztáshoz közeledtek. A tisztáson tűz lobogott és a tűz körül marcona legények heverésztek.

- Ki vagy? - kiáltott az őr, mikor Matyi kilépett a sűrűből.

- Jó barát, - felelt a sánta legény. - A vezérrel szeretnék beszélni.

Hatalmas termetű, barna arcú, villogó szemű fiatal ember emelkedett föl a tűz mellől.

- Mit akarsz velem? - kérdezte.

Matyi ugyancsak megszeppent most. Ha nem érzi, hogy Tisza ott ugrál a háta mögött, annyit se tudott volna mondani, mint amennyit mondott:

- Szeretnék beállni a dicső csapatba...

A vezér elmosolyodott:

- Eredj haza, fiam, mit csinálnánk mi teveled?

Matyi elvörösödött:

- Nem is énrólam van szó, hanem a kutyámról. Erről ni... Ez a kutya nagy szolgálatot tehetne a csapatnak. Éles szaglása alkalmas volna arra, hogy kikémlelje az ellenséget, mert nagyon messziről megérez mindent. És ha talál valamit, nekem megmondja...

A vezér elgondolkozott:

- Szóval, kém akarsz lenni? Helyes. Nem csúnya foglalkozás az, ha a hazáját szolgálja vele az ember. Csak akkor megvetendő a kém, ha az ellenségnek elárulja a honát. Itt maradhatsz, majd meglátjuk, hogy meddig maradhatsz.

Tisza, amint Szécsény vezér befejezte szavait, boldogan táncolta körül a vezért, megnyalta a kezét és vidáman csaholt:

- Érti ám ez az emberi beszédet is, - szólt Matyi.

A vezér csodálkozva nézte a bozontos hű ebet.

- Annál jobb, - felelte.

Matyi és Tisza ott maradtak az erdei táborban. Az eget alig lehetett látni a nagy fáktól és semmiféle zaj nem hallatszott oda a külső világból, még a lovak se dobogtak, nem nyerítettek, a legények pedig halkan beszélgettek csupán egymással.

Csakhamar megtudta Matyi, hogy a szabad csapat már napok óta várja az ellenséges hadsereget. Arra fog elvonulni egy mély erdei úton. S akkor rá akarnak csapni. Csakhogy az ellenség még mindíg nem mutatkozik.

Korán hajnalban elindult Mátyás a kutyájával. Az őrtálló legény, aki elmenni látta őt, még utána kiáltott:

- Azután nehogy elárulj az ellenségnek.

A nap már fölkelt a hegyek mögött, de az erdőben a százados nagy fák alatt még félhomály volt. Az őrálló legény hallotta újra a tompa kutyaugatást, nemsokára azután a sűrűségből egy arcából kikelt fiú futott ki lelke szakadtából.

Harsogó hangon kiáltott rá a szundikáló táborra:

- Talpra, legények! Itt van az ellenség!

A Tisza kutya rekedt, tompa vonítása, fegyverek csörgése, katonák riadt kiáltozása nem múlta felül azt a zajt, amely a sűrűség felől közeledett. Ott törtetett bokrokon, fákon keresztül az ellenség, hogy meglepje a híres szabad csapatot. Recsegtek a fák, nyerítettek a paripák, eldördült néhány puska. Szécsény Kármán fölállította a legényeit, azután várták szép csöndesen az ellenséget. Csakhamar megvillant az ellenség fehér köpenyege, a szabad csapat pedig sortüzet adott.

- Kard, ki kard! - hangzott a Szécsény kiáltása. A kardok zörrenve röpültek ki és a marcona legények megrohanták az ellenséget. A legények előtt egy bozontos, dühös kis kutya futott csaholva és harapott ott, ahol ért...

Az erdei csetepaténak csak egy halottja volt. Senki más, mint szegény sánta Matyi. A mellébe fúródott egy bolond golyó. A vezér megsimogatta a sebesült homlokát:

- Derék fiú vagy, Mátyás! - szólt.

- Most már boldog vagyok, - rebegte a sánta fiú. - A hazáért halok meg én is, mint azok a többiek, az egészségesek.

Tisza még nagyon sokáig szolgálta a szabad csapatot.

Nagy idők nagy hősei - Sánta honvéd |||||verwundeter Soldat Great heroes of great times - Sánta honvéd Grandi eroi di grandi tempi - Sánta honvéd Grandes heróis de grandes épocas - Sánta honvéd

Sánta honvéd Lahmer Soldat|

Akkoriban, amikor kiütött a szabadság és a haza hívta az ő fiait, nem maradt otthon a mi falunkban még az öreg Gyuri Mihály se. ||ausbrach|||||||||seine Söhne||||||||||der alte Gyuri|| Kardot kötött ő is az oldalára és elment arra, amerre a zászlót vitték. |||||an die Seite||||||die Fahne|trugen De mégis maradt otthon valaki... Senki más, mint a kerülő fia, sánta Matyi. |||||Niemand anderes||||Wächter|||hinkende Matyi Persze szívesen elment volna ő is szegény, de nem vitték, nem kellett honvédnek: az egyik lába rövidebb volt, mint a másik. Szegény sánta Matyi szomorúan nézte, milyen vígan, boldogan csapnak föl katonának a falubeli legények. ||||||fröhlich||sich melden als||zum Soldaten||Dorfbewohner|Burschen A piacon verbunkos huszáruk táncoltak, szólt a muzsika... Hej, ha nem volna Matyi sánta, de menne azonnal honvédnek! ||Rekrutierungstanz|Husaren|tanzten|||Musik||||||||würde gehen|| Igy csak búsan füttyentett a kutyájának és elment haza a kerülő házába. ||traurig|pfiff nach seinem Hund||seinem Hund||||||zu seinem Haus Ott leült az eresz alá, a kutyája: Tisza, a lába elé heveredett és ott ültek, búslakodtak. |||Dachvorsprung||||Tisza||||hingelegt||||trübselig waren

A sánta Matyi kutyája nagyon okos kutya volt. No, nem volt valami szép kutya, olyan, amilyent városon lehet látni. Bundás, bozontos kis pusztai kutya volt, a szeme úgy villogott, mint a farkasé, rekedt ugatásáért pedig dehogy is tűrték volna meg valami kényes városi házban. Fell|zottelig||aus der Steppe||||||blitzte|||des Wolfes|heiser|für sein Bellen||||geduldet hätten||||heikel|| De Matyinak jó volt Tisza úgy, ahogy volt. |Matyi war es||||so|| Ő volt a legkedvesebb pajtása, leghűségesebb barátja, úgy összeszoktak, hogy szinte már megértették egymást. |||liebste|Kamerad|treuester|||zusammengewöhnt||||verstanden haben| Akkor is, amikor ott búsultak a ház eresze alatt, addig nézett a kutya gazdájára, amíg az megértette, hogy mit akar Tisza mondani. ||||trauerten|||Dachtraufe||||||seinen Besitzer an|||verstanden hat||||| Tisza azt akarta mondani:

- Ha már te, szegény gazdácskám, nem kellesz honvédnek, hátha kellek én? ||||mein Herrchen|nicht|gebraucht werden|||gebraucht werden| Az én lábam gyors, a szaglásom éles, bátorságom is van elég. |||schnell||Mein Geruchssinn||meinen Mut||| Próbáljuk meg, hátha bevennének engem a seregbe? |es mal||mich aufnehmen|||ins Heer

Matyi gondolkozott... Egyszer csak kihozta a tarisznyáját a házból, kezébe vette a pálcáját és elindult fölfelé a Bükkbe, a sűrű erdőkbe. ||||holte heraus||seine Tasche||||||seinen Stock|||||in den Bükk|||dichten Wäldern Tisza persze a nyomába. |||auf den Fersen A Bükkben tanyázott abban az időben a legbátrabb, leghíresebb szabad csapat, a Szécsény Kálmán csapata. |im Bükk-Gebirge||||||mutigste|||||Szécsény Kálmán|| Réme, rettegése volt az ellenségnek a szabad csapat. Schrecken|Furcht|||des Feindes||| Akkor csapott rá fergeteg módjára, amikor nem is várta. |||Sturmartig|||||

Kétnapi bolyongás után az erdőségben Tisza halkan elvakkantotta magát sánta Matyi előtt. Zweitägigen|Umherirren|||im Waldgebiet|Tisza||bellte leise|||| Erdei tisztáshoz közeledtek. |zur Lichtung|sich näherten A tisztáson tűz lobogott és a tűz körül marcona legények heverésztek. |||loderte|||||raue||

- Ki vagy? - kiáltott az őr, mikor Matyi kilépett a sűrűből. |||||||aus dem Dickicht

- Jó barát, - felelt a sánta legény. |||||junger Mann - A vezérrel szeretnék beszélni. |mit dem Anführer||

Hatalmas termetű, barna arcú, villogó szemű fiatal ember emelkedett föl a tűz mellől. |groß gewachsen|||||||erhob sich||||vom Feuer

- Mit akarsz velem? - kérdezte.

Matyi ugyancsak megszeppent most. |ebenfalls|| Ha nem érzi, hogy Tisza ott ugrál a háta mögött, annyit se tudott volna mondani, mint amennyit mondott: ||||||herumspringen||Rücken||so viel|nicht einmal||||||

- Szeretnék beállni a dicső csapatba... |sich anschließen||ruhmreiche|ins Team

A vezér elmosolyodott:

- Eredj haza, fiam, mit csinálnánk mi teveled? ||||würden machen||mit dir

Matyi elvörösödött:

- Nem is énrólam van szó, hanem a kutyámról. ||von mir|||||meinem Hund Erről ni... Ez a kutya nagy szolgálatot tehetne a csapatnak. ||||||Dienst leisten|||der Mannschaft Éles szaglása alkalmas volna arra, hogy kikémlelje az ellenséget, mert nagyon messziről megérez mindent. |Geruchssinn|||||ausspionieren||den Feind||||wahrnimmt| És ha talál valamit, nekem megmondja...

A vezér elgondolkozott: ||Der Anführer überlegte.

- Szóval, kém akarsz lenni? |Spion|| Helyes. Nem csúnya foglalkozás az, ha a hazáját szolgálja vele az ember. ||||||seine Heimat|dient||| Csak akkor megvetendő a kém, ha az ellenségnek elárulja a honát. ||verachtenswert||||||verrät an||seine Heimat Itt maradhatsz, majd meglátjuk, hogy meddig maradhatsz. |kannst bleiben|||||hier bleiben

Tisza, amint Szécsény vezér befejezte szavait, boldogan táncolta körül a vezért, megnyalta a kezét és vidáman csaholt: ||||beendete|seine Worte beendete||tanzte um|||den Anführer|leckte ab|||||bellte fröhlich

- Érti ám ez az emberi beszédet is, - szólt Matyi.

A vezér csodálkozva nézte a bozontos hű ebet. |||||||treuen Hund

- Annál jobb, - felelte.

Matyi és Tisza ott maradtak az erdei táborban. Az eget alig lehetett látni a nagy fáktól és semmiféle zaj nem hallatszott oda a külső világból, még a lovak se dobogtak, nem nyerítettek, a legények pedig halkan beszélgettek csupán egymással. |||||||von den Bäumen||||||||||||||trampelten||wieherten nicht|||||||

Csakhamar megtudta Matyi, hogy a szabad csapat már napok óta várja az ellenséges hadsereget. Bald|erfuhr|||||||||||feindliche|feindliche Armee Arra fog elvonulni egy mély erdei úton. ||sich zurückziehen|||| S akkor rá akarnak csapni. ||||draufschlagen Csakhogy az ellenség még mindíg nem mutatkozik. ||||immer noch||zeigt sich

Korán hajnalban elindult Mátyás a kutyájával. |||||mit seinem Hund Az őrtálló legény, aki elmenni látta őt, még utána kiáltott: |wachhabender||||||||

- Azután nehogy elárulj az ellenségnek. ||verraten||

A nap már fölkelt a hegyek mögött, de az erdőben a százados nagy fák alatt még félhomály volt. |||aufgegangen||||||||jahrhundertealte|||||Dämmerlicht| Az őrálló legény hallotta újra a tompa kutyaugatást, nemsokára azután a sűrűségből egy arcából kikelt fiú futott ki lelke szakadtából. |Wächter||||||Hundebellen||||aus dem Dickicht|einer|aus der Fassung|ausgezehrter||rannte hinaus||aus Leibeskräften|aus Leibeskräften

Harsogó hangon kiáltott rá a szundikáló táborra: dröhnend|||||schlafenden|das Lager

- Talpra, legények! Itt van az ellenség!

A Tisza kutya rekedt, tompa vonítása, fegyverek csörgése, katonák riadt kiáltozása nem múlta felül azt a zajt, amely a sűrűség felől közeledett. |||||Heulen||Klappern||erschrockene|Rufe der Soldaten||übertraf nicht||||Lärm|||Dichte||sich näherte Ott törtetett bokrokon, fákon keresztül az ellenség, hogy meglepje a híres szabad csapatot. Dort|drängte voran|durch Büsche|||||um zu|überraschen|||| Recsegtek a fák, nyerítettek a paripák, eldördült néhány puska. Krachen||||||losgefeuert|| Szécsény Kármán fölállította a legényeit, azután várták szép csöndesen az ellenséget. |Kármán|aufgestellt||seine Männer||||ruhig|| Csakhamar megvillant az ellenség fehér köpenyege, a szabad csapat pedig sortüzet adott. |aufblitzte||||weißer Mantel|||||Salve feuern|

- Kard, ki kard! - hangzott a Szécsény kiáltása. |||"Ruf" A kardok zörrenve röpültek ki és a marcona legények megrohanták az ellenséget. |Die Schwerter|klirrend|flogen hinaus||||raue||überfielen||den Feind A legények előtt egy bozontos, dühös kis kutya futott csaholva és harapott ott, ahol ért... |||||wütend||||bellend||biss überall hin|||

Az erdei csetepaténak csak egy halottja volt. ||der Schlägerei|||ein Toter| Senki más, mint szegény sánta Matyi. A mellébe fúródott egy bolond golyó. |In seine Brust|sich bohrte|||Eine Kugel A vezér megsimogatta a sebesült homlokát: ||streichelte|||die Stirn

- Derék fiú vagy, Mátyás! - szólt.

- Most már boldog vagyok, - rebegte a sánta fiú. ||||flüsterte||| - A hazáért halok meg én is, mint azok a többiek, az egészségesek. |für das Vaterland|sterbe|||||||||

Tisza még nagyon sokáig szolgálta a szabad csapatot. ||||diente noch lange|||